Idén szeptember elsejétől a családi pótlékot kapó munkavállalóknak nyilatkozniuk kell a kapott összegről. Nyilatkozat hiányában a törvény azzal fenyeget, hogy a legmagasabb kulcs szerint vonják le az adóelőleget. A másodlagos jogosultak pedig aggódhatnak, hogy vajon kiről jelenti majd a szükséges adatokat az államkincstár januárban.
A 2008 során benyújtott, majd visszavont, ismét benyújtott és a februári hatálybalépésű adócsomag után megérkezett az újabb évközi saláta. Az adótörvényeket módosító újabb csomag évközi módosítást rendelne el a szeptember elsejétől megszerzett családi pótlékra, amelyet egyéb jövedelemnek minősít a törvény, általános esetben a két szülő között 50-50 százalékos eloszlásban.
A törvény mentesít a jövedelemként való kezelés alól:
- a saját maga után kapott családi pótlék,
- a betegség okán magasabb összegű családi pótlék,
- a gyámként, gondnokként, nevelőszülőként, szociális intézmény vezetőjeként stb. kapott családi pótlék esetén.
Teljesen szokatlan módon a törvényben csak annak kell a családi pótlék másik felét jövedelemként figyelembe vennie, aki az igénylővel együtt lakik és szerepel az eredeti igénylésen. Az együtt lakás mibenlétét – jobb híján – az állam a lakóhelyek alapján tudja nyomon követni, ezért is írták elő a Magyar Államkincstár számára, hogy 2010. január 31-ig lakcímet is magában foglaló adatszolgáltatást végezzen. Ez kevés, mert a családi pótlékra jogosult másik szülőt, házastársat a magánszemélynek is be kell majd vallania az adóbevallásában, vagy - ha a munkáltatója elvállalja, akkor - ennek szerepelnie kell az éves munkáltatói elszámolásban. Bár a lakóhelyet az APEH is nyomon tudja követni, azt már nem tudná megállapítani, hogy az igénylőn kívül ki lenne a másik jogosult egy adott családi pótlék ellátásra. Sőt, ilyen jogosult akár több is lehet, akár egy éven belül is.
Ki lehet másodlagos jogosult?
Alapesetben az igénylő által megjelölt vérszerinti, az örökbe fogadó szülő (már akkor is, ha az eljárás folyamatban van), a szülővel együtt élő házastárs. A törvény szerinti intézményi jogosultak esetében másodlagos jogosultat nem lehet megjelölni, de a gyermekkel kapcsolatba kerülő személyek, vagyis a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, az „átmeneti gondnok” és a gyám viszont megjelölhető másodlagos jogosultként. Ekkor is az alapnyomtatványt kell kitölteni. Az államkincstár jelenleg nem rendszeresített olyan igazolást, amelyen a másodlagos jogosult szerepelne. Reméljük, hogy ez az új igények alapján a közeljövőben megváltozik, miután tömegesen fognak jelentkezni a magukat másodlagos jogosultaknak vélő személyek, hogy ellenőrizzék, vajon mit tartanak nyilván róluk. Az lesz a legérdekesebb, ha a közigazgatási eljárás alapján ezeket a személyeket a hivatal jogosulatlannak minősíti és éppen a lényegről nem meri tájékoztatni, hogy a (volt) házastársa mellett már nem ő a másodlagos jogosult, hanem valaki más.
Egy év múlva, az adóbevallás is furcsa helyzet elé állítja majd a gyermeket vállalókat. Az igénylő és az általa benyújtott igénylésen szereplő másik szülő, mostoha, örökbefogadó, stb. nem biztos, hogy olyan jó viszonyban lennének, hogy az adóbevalláshoz szükséges adatot, vagyis egymás adóazonosító számát fejből ismerjék, pedig azt bizony meg kell szerezni az adóbevalláshoz még akkor is, ha rossz közöttük a viszony. Ez nyilván nem lesz egyszerű. Adóazonosító szám hiányában viszont ismerni kellene a házastárs személyes adatait és az új címét. Ez talán még bonyolultabb lehet.
Bár a törvény az 50-50 százalékos megosztáshoz az együttlakást feltételként jelöli meg, nem tudni, hogy kinek a feladata lesz annak az ellenőrzése, hogy a családi pótlék másodlagos jogosultja nem él együtt a házastársával… Vajon az APEH megállapít-e majd adóhiányt a gyanútlan másodlagos jogosultak számára, akik utólag nem tudják majd töröltetni magukat?
A három vagy több gyermek esetében a munkáltató már egy sor adatot kaphatott, ha a családi pótlékra jogosult szülő – a másik jogosult és munkáltatójának tudtával év elején szokásos módon nyilatkoztak a családi kedvezményről. A jogalkotó még őket sem mentesíti a nyilatkozat alól, amely ugyan nem kötelező, de az elmulasztása átmenetileg súlyos pénzelvonással jár. A munkáltatóval az állam – büntetésképpen - a legmagasabb adóelőleget, 36 százalékot vonatja! Hiába a többletadminisztráció ténye, a munkáltatónak se lesz választása, hiába ismeri a munkavállaló helyzetét és a családi pótlék pontos összegét, nem járhat el a nyilatkozat hiányában, vagyis az ország nyáron - jópofának egyáltalán nem nevezhető - nyilatkozattengerben fog úszni.
Bár a szeptemberi bérhez kapcsolódó jövedelemadó-előleg túlvonás elkerüléséhez szükséges nyilatkozat tartalma még nem ismeretes, az vélhetően tele lesz a gyermekek, a dolgozó és a másik jogosult összes személyes adatával és végül szerepel majd rajta a családi pótlék összege, és annak fele. Ezt kell majd a bérszámfejtőknek pontosan feldolgozniuk szeptember végére, hogy a bérfizetést követően lehetőleg senkitől se kelljen feleslegesen túlvonni az SZJA-adóelőleget. Ismervén az állami nagyvállalatok bérszámfejtési színvonalát ez brutális erőpróba lesz, hiszen most először kell családi adatok alapján adóztatni.
Azt persze meg kell jegyezni, hogy a döbbenetesen bonyolult adóztatási forma a családi pótlék részleges felbruttósításával kapcsolta össze a jogalkotó, vagyis például az egygyermekes igénylő esetén a családi pótlék 500 forinttal emelkedik majd. Az összegszerű változást bemutató táblázatból jól látszik, hogy a családi pótlék megadóztatása az új adótáblával együtt, egy gyermek esetében eredményezi a legkedvezőbb hatást. Havi 200 ezer forint bruttó keresetet feltételezve, a családi pótlék adóterhet nem viselő járandóságként való kezelése, öt családi pótlékra jogosult gyermeknél egyenesen veszteséget okoz. A nagycsaládosokat nyilván irritálhatja, hogy egy gyermek esetén a felbruttósításon tovább nyernek a „kiscsaládok”.
Miután a másodlagos családi pótlék jogosultakról lesz adatszolgáltatás januárban, nekik az elkövetkező néhány hónapban igyekezniük kell, hogy csak akkor maradjanak jogosultak, ha valóban azok. Lesznek közöttük, akik évtizedekkel ezelőtt kerültek jogosultként az igénylő mellé, a gyerekszám változásakor pedig nem törlődtek, hiszen ez az adat az államkincstár elődszervezetét nem is érdekelte. Vajon velük mi lesz? Most, a Kárpát-medence „nyilatkozatországában” ezek válnak majd a szürke hétköznapok kisembert izgató kérdéséve. A téma bogozgatása lekötheti az amúgy is túlburjánzott és állam által folyamatosan fontos feladatokkal ellátott hivatali rendszert.